Ligetvári Anita - Noiseg.hu

Mikor tudsz jól szülni?



Az egyik kliensemmel a szülésélményéről beszélgetve egyetértettünk abban, hogy mennyire fontos a testi felkészülésen kívül az érzelmi és pszichés felkészülés is. A szülés során sok nehéz vagy traumatikus helyzetet el tudunk kerülni, ha már a várandósság előtt vagy alatt, a bennünk lévő tudatos és tudatalatti érzelmi sérüléseket, traumákat feldolgozzuk.

Nóra elmesélte nekem, hogy amikor elindult a vajúdása egyfolytában az édesapjára gondolt. Úgy érezte, mintha jelen lenne a szülőszobában az édesapja. Mivel Nóra egy nagyon érzékeny hölgy és a szülés -nyugodt körülmények között- egy transzélmény, ezért először erre gondoltam, hogy egy kihegyezett, pszichésen kinyílt állapotban volt és ebbe kúszott be az apai jelenlét.

Amikor elkezdtem kérdezni az édesapjával való viszonyáról, akkor kiderült, hogy az édesapjával kapcsolatos kora gyermekkori negatív élményei aktivizálódtak a vajúdás alatt.

Nóra 2 éves volt, amikor a szülei elváltak. Ettől fogva az apa minimálisan, majd később egyáltalán nem volt jelen az életében. Amikor felkereste őt, elutasítást kapott tőle, mondván ő már az”új családjával” akar foglalkozni. Így kielégítetlen és lezáratlan maradt az apa-lánya kapcsolat. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy a fájdalom és szomorúság ellenére folytatjuk tovább -apánk nélkül- az életünket, de a hiánya okozta űr csak egy vékony fátyollal van letakarva, ami a vajúdás alatt az első negyed órában tovaszáll, és újra megjelennek a fájdalmak, hiányok, elutasítások okozta szomorúságok és ez lelassíthatja vagy éppen meg is állíthatja a szülést.

Kép: P-W-WMN

Az életünk egy szakaszokból álló folyamat. Néhány szakaszváltás elég egyértelmű, ilyen például az esküvő is, ahol az egyik legszebb jelenet, amikor az apa odakíséri a vőlegényhez a menyasszonyt és átadja lányát. Ezzel jelezve, hogy ő megtette az apai kötelességeit. Gondoskodott róla, vigyázott rá, érzelmi és fizikai biztonságot teremtett neki. Az esküvő után ezek a feladatok a férjre hárulnak, ő teremti majd meg a biztonságot. Ahhoz, hogy a nő megfoganjon, esetünkben pedig háborítatlanul szülni tudjon, elengedhetetlen, hogy bízni tudjon a férfiakban. Amikor nincs jelen fizikailag vagy érzelmileg az apa egy lány életében, akkor ez az életszakasz váltás nem, vagy csak sérülten tud megtörténni, és ennek a következő női szerepek látják a kárát.

Hogyan is tudna egy nő anyává válni, ha az apjáról nem tudott érzelmileg leválni? Hogyan tud a férjére figyelni, amikor még mindig az apjától várja a figyelmet, a törődést vagy a dícséretet?

Csak úgy, ha feldolgozza, elfogadja az apa fizikai és/vagy érzelmi hiányát.

Kép: iStock

Nórával a légzésfolyamat során megkerestük, hogy honnan érzi az apai közömbösséget, a figyelem hiányát. 5 hónapos koránál érezte először, hogy a testében nő a feszültség, nehézséget érzett a mellkasánál, a torkánál és a fejében is megjelent a gyerekkori migrénjeihez hasonló nyomásérzet.

Amikor elfogadta, hogy ennyit tudott az édesapja adni, mert neki is csak ennyi volt az „érzelmi tarsolyában”, akkor enyhültek a feszültségek a testében. Felismerte, hogy felnőttként sokkal több lehetősége van, jobban ki tudja magát fejezni, a hiányérzeteit meg tudja fogalmazni és el tudja mondani a vágyait.

Felismerte, hogy most már megbízhat a férfiakban, kinyílhat feléjük.

Tudatosodott benne, hogy az a félelme, hogy a férje elhagyja, a házassága felbomlik, az édesapjával való kapcsolatából eredt.

Ezután a saját nőiségével és a női szerepeivel is a harmonikusabb kapcsolatban került. Már nem édesapja reakcióin keresztül értékelte önmagát, hanem felismerte, hogy önmagáért, magáért a létezéséért szerethető.

Anyaként is kompetensebbnek érezte magát, és sokkal nyugodtabb és harmonikusabb lett a kapcsolata a kisfiával.



Közelgő események

  • Nincs esemény

Hírlevél feliratkozás

Rólam

ligetvari_anita_smallA pályaválasztás során a segítő szakmák felé húzott a szívem. Az ELTE­Természettudományi Karán végeztem mikrobiológus­technikusként, és hét évig dolgoztam a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Mikrobiológia Kutatócsoportjában.
2001-­ben elvégeztem a MANTRA Alternatív Természettudományi Szabadegyetem 3 éves képzését, ahol parapszichológusi oklevelet szereztem.
Ezzel párhuzamosan kezdtem el a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet 3+1 éves képzését.
2003­-ban transzperszonális pszichológus­légzéstréner oklevelet kaptam, amelyet ma már Transzperszonális Vivation­légzéstrénernek neveznek.
2008­-ban kaptam meg a transzrelaxációs­terapeuta oklevelemet.
2011­-ben a DONA (Észak Amerikai Dúlák Szövetsége) egyik oktatótanára, Debra Pascali­Bonaro által tartott posztpartum (gyermekágyi)­dúla, majd 2012­ben a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében Gyászcsoportvezető képzésen vettem részt.
Jelenleg a LEA (Lelki Egészségvédő Alapítvány) győri, művészeti terápiás­foglalkoztató képzésén veszek részt.
2001 óta egyéni terápiákat, csoportokat, hétvégi műhelymunkákat, előadásokat vezetek és tartok.