Ligetvári Anita - Noiseg.hu

Milyen volt az újraszülés hétvége?

Eddig minden hétvégi, két napos csoport után bennem volt a vágy és a késztetés, hogy leírjam a történéseket, a megéléseket, de eddig mindig elsodortak a következő napok, hetek eseményei. Most úgy döntöttem, hogy nem engedem ezt meg magamnak, és leírom, ami történt, és ami résztvevőkben valamint bennem megszületett. Ezeken az alkalmakon mindig nagyon mélyre megyünk a transzlégzés segítségével. Átalakítanak minket a megélések. A légzést bármikor a segítségünkre hívhatjuk. Erősíthetjük vele a folyamatot vagy éppen csillapíthatjuk. Nem múlik el a hatása, mint egy tudatmódosító szernek, így nem hagy ott egy folyamat kellős közepén feldolgozás, integrálódás nélkül.

Az Újraszülés csoportok mindig két generációt (valójában hármat) érintenek, hiszen a szülőanya és a megszületendő gyermek/gyermekek mintázatával foglalkozunk. Ebben a csoportban az újraszületendő gyerekek kora az óvodástól a harmincas éveik közepéig terjedtek. Nagyon sok szülési és születési mintázattal volt dolgunk. Más volt 35 évvel ezelőtt egy terhesség és szülés támogatása, mint néhány évvel ezelőtt. Az ősi ösztönök, a nők és a babák egyetemes tudása a szülésről és a születésről viszont nem változott.

A mantrám: Minden nő tudja hogyan kell szülni és minden baba tudja, hogy hogyan kell megszületni!

Párszor elmondtam ezt a mondatot egy-egy nehéz, elakadt helyzetben! És gyönyörűen oldotta is a félelmeket, bizonytalan, tanácstalan helyzeteket, amikor az anya sérült előző generációs mintázatból, fejből és nem testből, ösztönből akart szülni.

Az első nap a saját születésünkkel foglalkoztunk, mert az itt kialakult blokkokat, sérüléseket ki kellett javítani, hogy ne okozzanak gondot másnap a gyerekek megszülésénél. Ami nehézséget okozott, hogy ketten is voltak a csoportban, akiket sajnos kisgyerekként szexuálisan molesztáltak vagy megerőszakoltak. A csoport befogadó és támogató figyelme és érzése mellet sikerült egyre jobban kinyilniuk. A sirás, a harag megélése támogatta a a bűntudat és a tehetetlenség bénító érzésének elengedését. A saját születési folyamat segítette test elfogadását, a női test bűntelenségének érzését és a szexuális energiák félelem nélküli megélését.

Ha valakinek sérült volt a fogantatása -nem várták, nem olyan neműnek várták, feszültség volt a szülők között, egzisztenciális nehézségek adódtak-, akkor a születendő baba később nem érzi magát jól a családjában, a környezetében,beilleszkedési nehézségei is lehetnek. A nehéz születés is sok traumát, rossz döntéseket, sikertelenséget okozhat a későbbiekben. Nekünk nőknek nagyon fontos, hogy kijavítsuk a saját születési mintázatunkat még a gyermekünk fogantatása előtt.

A második napon már a szüléseinkkel foglalkoztunk. Itt előkerültek a spontán vetélés és az abortusz negatív érzelmi lenyomatai. Oldani, tisztítani kellett a sérült érzelmi mintázatokat. Az egyik hölgy, akinek az első várandóssági pár hét után spontán vetéléssel végződött , a második gyermekének újraszülésekor értette meg, hogy miért vágyakozik még egy gyerekre függetlenül attól, hogy a férje már nem szeretne újabb babát, és valójában ő is meg van elégedve az életével. Ilyenkor be nem fejezett gyásszal van dolgunk. Most lehetősége volt elbúcsúzni a meg nem született magzatától, és a nap végére nagy mértékben csökkent benne az újabb baba utáni vágy.

Volt akinek az édesanyjának és volt akinek önmagának volt abortusza. Itt is a bénító bűntudat feloldásával és a döntés megértésével, elfogadásával dolgoztunk. Utat nyitva a következő generáció pozitív, életigenlő, építő jellegű mintázatára. A döntés felelősségét elfogadva már nem adjuk tovább az élet-bűntudatunkat az utánunk jövő generációknak.

A transzlégzéssel kísért szülési folyamatok alatt mindenki harmóniába került a testével és -a folyamatvezető nagy örömére- megtalálta a legideálisabb szülési pózát, amit aztán meg is mert változtatni, ha éppen arra vágyott. 🙂

A második nap a zárókörben megkérdeztem, hogy felismertek-e valamit önmagukkal az életükkel kapcsolatban?

Többek között a következő válaszok érkeztek:

  • Felismertem, hogy nemcsak a gyerekeimmel, hanem önmagammal is foglalkozhatok. Most már figyelhetek a saját gyógyulásomra, a testem, a betegségeim üzeneteire. Megtanultam, hogy a gyerekeim -akik már felnőttek- tudnak magukra vigyázni és meg tudnak küzdeni a nehézségeikkel.
  • Rájöttem, hogy nem menekülhetek a spiritualitásba vagy mások gyógyításába. Előbb magamat, a saját testemet és lelkemet kell megtanulnom szeretnem és gyógyítanom.
  • Rátaláltam a saját ősi női erőmre. Most már tudom, hogy bármire képes vagyok!
  • Megértettem, hogy a hosszantartó, szűnni nem akaró vágyak mögé be kell nézni, mert lehet, hogy egy sérülés, egy el nem engedés, egy be nem fejezett gyász van mögötte.
  • Rájöttem, hogy milyen fontos, hogy kiálljak magamért és ne engedjem mások vagy egy rendszer akaratát magamra erőltetni. Bízzak a saját testemben és annak üzeneteiben!

És akkor álljon itt az én felismerésem:

  • Mindig szükséges lesz a nőket támogatni a saját születésükben és szülésükben, mert nagy részben ettől függ az életben való boldogulásuk és sikerük. Én mindig ott leszek függetlenül attól, hogy valaki egyénileg vagy egy csoport kéri a támogatásomat, a kísérésemet, amolyan spirituális bábaként!

Dr. Christiane Northrup-ot idézve:

A nő, aki gyógyítja önmagát, gyógyítja az előtte járókat, s mindazokat, akik utána jönnek majd.

Közelgő események

  • Nincs esemény

Hírlevél feliratkozás

Rólam

ligetvari_anita_smallA pályaválasztás során a segítő szakmák felé húzott a szívem. Az ELTE­Természettudományi Karán végeztem mikrobiológus­technikusként, és hét évig dolgoztam a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Mikrobiológia Kutatócsoportjában.
2001-­ben elvégeztem a MANTRA Alternatív Természettudományi Szabadegyetem 3 éves képzését, ahol parapszichológusi oklevelet szereztem.
Ezzel párhuzamosan kezdtem el a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet 3+1 éves képzését.
2003­-ban transzperszonális pszichológus­légzéstréner oklevelet kaptam, amelyet ma már Transzperszonális Vivation­légzéstrénernek neveznek.
2008­-ban kaptam meg a transzrelaxációs­terapeuta oklevelemet.
2011­-ben a DONA (Észak Amerikai Dúlák Szövetsége) egyik oktatótanára, Debra Pascali­Bonaro által tartott posztpartum (gyermekágyi)­dúla, majd 2012­ben a Napfogyatkozás Egyesület szervezésében Gyászcsoportvezető képzésen vettem részt.
Jelenleg a LEA (Lelki Egészségvédő Alapítvány) győri, művészeti terápiás­foglalkoztató képzésén veszek részt.
2001 óta egyéni terápiákat, csoportokat, hétvégi műhelymunkákat, előadásokat vezetek és tartok.